Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megálló

, 550 olvasás, Trex , 6 hozzászólás

Mozaik

Még búg a füst a hídpilléreken,
elcsukló énekem mindent lerombol.
Nincs visszaút ma este, pénteken,
oda megyünk, ahol a vágy dorombol.
És szombat reggel kissé félszegen,
vad csóktól részeg, végső irgalomból
babrál egy női kéz az ingemen,
és közben félregombol.

Gallérom kajla fülként integet
a villamos után a déli fényben,
és pislogok, ahogy kamasz gyerek
pislogna egy pöttyös leányregényben.
Amíg ott állok, egy nő méreget,
ajkát harapja, pont úgy, mint te régen.
Sarkon fordul, de visszanéz: lehet,
hogy irigykedik éppen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 37
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita
 · PiaNista


Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz