Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hinni jöttem

, 641 olvasás, Trex , 15 hozzászólás

Álom

Hinni jöttem, jöttem szeretni térdrogyásig.
És pofán bámulni a holdat, ahogy ásít.

Isten s leány? Előlem innen mind eliszkolt.
Szeplői közt lefintorog rám a komisz hold.

Fintorgok én is. Leülök a kerti padra,
mert csak a kert, a kert nem hagy sosem magamra.

Kicsit arrébb áll még az asztal. Lába reszket.
Egy nyikordulást néha-néha elereszthet.

Kajla mókus sandít alóla, majd azonnal
játszódni indul a felborult demizsonnal.

A bor borostyán szikrát vet a bajsza végén,
ahogy ragyogna tán egy ötforintos érmén.

A szemhéjam meg oly nehéz, akár a paplan.
Álom ragad magához, bár ülve maradtam.

S ha tátogásom már a hortyogások bújják,
a hold ledugja torkomon göcsörtös ujját.

Hinni jöttem, s most prüszkölök, mint egy dühös mén.
Ha lenne lelkem, higgyétek el, felköhögném.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 31

Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz