Hajnal
"Valamit elveszítettél…
De csak én halottam tompán koppanni
Majd elgurult a mélybe, s most ott van valahol…
őrzöm hűségesen, szívem rejtekébe."
Hajnali napfényben, kúszó pára lebeg a tó felett.
Most csend van, újra lelkembe mostad lelkedet
Látom, sírt az éjszaka…
Harmatos fűben még ott csillog lábnyoma.
Visszhangja vagyok a szélnek
Halk suttogó zaja a lehulló falevélnek.
De te tudod, érzed…
Nekem mennyire fáj, hiányzik, a reggeli ölelés
Ajkaidat elhagyó, csókjaiddal tarkított édes nevetés.
Mert amikor a csillagok fényét keresem…
Már nem az éjszakát várom,
Csak mint e csodálatos hajnalon,
Napfény a tóban…
Gyönyörű szép szemeidnek tükrében,
elmerülni vágyom.