Csillogás
Az üveg ezernyi formája csillogása,
Száz meg száz vágyat hordoz önmagában
Az üveg, a fúvó ajkától telik meg érzelemmel
Mint a leány keble tavasszal szerelemmel
S mikor átnézel a kristályokon,
Mint olykor a reggeli ködfátylakon,
Úgy érzed álmod újra éled…
Pedig csak hited az ami tovább éltet.
S amint, álmaidnak tükre eltörött…,
Szemeidnek csillogása, szívembe tört döfött.
Ilyen gondolatok között forgatom kezemben,
Ezt a furcsa üvegtárgyat…,
Ami hol felemel, hol megaláztat,
Melyen keresztül arcod fényét,
Mint kelő nap a sugarait, hinteném szét.