inci: Téli zsoltár (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Téli zsoltár




Csend suhan át a szobán fehéren,
világít bent, de a békét mégsem
adja meg –
lelkedre ül fagyosan az élet
kihunyt szemű madara, a végzet,
megremeg
jeges körme, amint beléd mélyed
halálittasan, véredet nézed –
egyre megy…

***
Ködbe tűnő jeges éjszakákon,
amikor a szél zúzmarát lehel,
dideregve ébred az új álom
a holdfény fagyosan útra kel,
rádermed egy hulló hópehelyre,
tisztán csillan gyémánt-kemény kelyhe…


Napra nap jön, ám a tél nem enyhül,
szíved már csak egy rideg kődarab,
életed ha örök halállá hűl,
fény-fensége rajtad kívül marad…
Sárkánya elragad, magával visz
az "egyre megy"-nek, semmiben sem hisz.

***
Napfürdőben szikrázó paplannal
takaródzik a táj, pőre karral
kevélyen
táncol az ágakon – lágy szellőt hall…
Feketén tükröződik – amit vall –
szemében,
amint a remény szikrája elhal…
Mindig újra éleszted szavaddal,
Istenem.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/94051