Holtad leszek

Nem, nem magány
nézi már az alkonyt,
egy megígért,
hitre - kért,
eltévedt szerelem
kapott lángra,
markolt a hajamba

meghatódva
ered útnak könnyem

könnyen
karol
át még ez az érzés

és
még ma sem hiszem,
pedig a legszebb,
s véget sosem érő

mert ő
a fény legtisztábbja,
amit csillag szülhet,
s szivárványban láttam

világában
álló idők járnak,
s kerti sövény-ként
fon át
a vágy, a nem-múló

ó,
de könnyen
tör fel minden sóhaj,
s a “ jaj"-hangu sötét
örök nyugvásra tért

azért,
mégis,
hihetetlen
mily gyönyör
veled ez a világ

a láng,…
torony-magas ez már

s a nyár,?
forró szereteted
lett ím minden erőm

alig észlelhetőn,
oly lassan,
ahogyan a hold lép
egyre távolabb,
anyjától a földtől

öl
oly szépen
szerelmed
tengerének mélye

s éjre
holtad leszek
szerelmed
tüzébe…


Megjegyzés: A műről a kritika rovatban vélemény olvasható.