Holtad leszek
Nem, nem magány
nézi már az alkonyt,
egy megígért,
hitre - kért,
eltévedt szerelem
kapott lángra,
markolt a hajamba
meghatódva
ered útnak könnyem
könnyen
karol
át még ez az érzés
és
még ma sem hiszem,
pedig a legszebb,
s véget sosem érő
mert ő
a fény legtisztábbja,
amit csillag szülhet,
s szivárványban láttam
világában
álló idők járnak,
s kerti sövény-ként
fon át
a vágy, a nem-múló
ó,
de könnyen
tör fel minden sóhaj,
s a “ jaj"-hangu sötét
örök nyugvásra tért
azért,
mégis,
hihetetlen
mily gyönyör
veled ez a világ
a láng,…
torony-magas ez már
s a nyár,?
forró szereteted
lett ím minden erőm
alig észlelhetőn,
oly lassan,
ahogyan a hold lép
egyre távolabb,
anyjától a földtől
öl
oly szépen
szerelmed
tengerének mélye
s éjre
holtad leszek
szerelmed
tüzébe…
Megjegyzés: A műről a kritika rovatban vélemény olvasható.