kaltes: Bőg a tehén (vers)
Megjelent:
Témakör: Somolygó



Bőg a tehén

Bőg a tehén, a kakas ébreszt,
napraforgó fátyolával pirkad az élet!
(Felkélek hát, a jószág éhes,
kócos lábra csizmát húzok, az ól lepényes!)

(Kezem már az ajtót markolja,
s kinn, a Foltos, a szomszéd Örzsét hajszolja!)
Űzd csak, űzd, orrod már paskolja,
holnapra meg is lesz, az a kurta bajusza!

Örzse folyton a dúcom lesi,
de bámulja csak, a bajt magának keresi!
Csúf jószág; a föld mért teremti?
Naplopó macskát az Isten, hasznossal eteti?

Öreg, mondd, most meg mért szórsz átkot?
Ha e jószág nem lenne, egér rágná károd!
Rág az, rágja, de nem az átkot,
hanem a csűrben, a búzával teli zsákot!

No, de meglássd, tirhul innen mind,
nem eszik hasznomat, a keserves mindenit!
Eridj már, eridj, gond ez itt?
Játssz most inkább Isten, állat hangja gondra int!

Szólt már Rozál, a tyúkos zajos,
(oh Uram, e férjjel az élet folyton bajos!)
Most meg bámulsz? Mi már a bajod?
Menj, déltájt itt várlak, étel lesz az asztalon!

Te, asszony, magadra jól vigyázz,
egerekkel együtt lakni, cudar egy világ!
Jól van, no, eridj, fogjad a villát,
az asztalra kerüljön a mezőről virág!

Légyen szép és persze illatos,
így lesz az ebéd ünnepi és hangulatos!
(Eh, ünnepi meg hangulatos;
ez az asszony, még mindig ennyire bolondos?)

(Virág is, meg illatos; még hogy!
Lesz karomtól, a görbe hátadon, egy szép bot!)


Elment mind a kettő, Istent játszik,
nem volt kedvük tovább,
egymáshoz szitkokat vágni!
Az ember megetette az összes állatot,
az asszony csak az egyiket…
… azt a jó nagyot.

Az ég-királya -mosolyogva- délre hágott,
hisz az asztalon meglátta a virágot!


Miskolc, 2008. március 21.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/77543