H(az)a

Szabványos betűkre korlátozott kitárulkozás.
Egyforma hosszú ékezetekben nyúl feléd a kar.
Izoláció. Kint és Bent. Egyedül. Gépies suttogás.
Eleven képernyő előtt és mögött. Ki- és betakar.

Megijednétek, ha látnátok a g betűk alsó szárát.
Ugrásra készen várok, mint világok hálóján a pók.
Utcazaj. Itt és ott. Fordítok. Lapozol. Talán hazavársz.
Túl sok érintés veszik a billentyűzeten. Ujjakon a csók.

Egyik hajamba tép. Koponyát tör a gondolatbalta.
Másik oldaná a csomókba alvadt vért. Hezitál.
Banális. Bináris. Kettősségünk hányadán marad?
Kábelkötegen futó ingerületek. Vonalközi vágy.

Itthon vagyok, de hazamennék veled. Érted te ezt?
Zöld ledek villognak ótvarul. Kifutópályán a befutó.
Hospitalitás. Határesetek. Eltúlzott idegenszeretet.
Virtuális portalanságban csendülve hull az euró.

Egy margitszigetnyi szerelemben újrateremtem önmagam.
Kattogó kabócaszárnyakról kacagva egymásba zuhanunk.
Szünet. Gondolatjelnyi sóhajok. Talán itt van a haza.
Két lélek magaslatai alatt futó alagút. Rézkapuk.

Tölcséren olvadó fagylalt, hűs eperíz ajkadon.
Százszorszép az élet zöld linóleumán a szó.
Egy maroknyi napsütésben sötétség ragyog.
Patinás hidak pillérjén végül úgyis a haza látható.

Funkciójukat vesztett szárnyak a gravitáció valóságában.
Fentről lefelé. Bentről kifelé! Hazátlan feszülsz ajkamon.
Ki kell, mondjam a neved. Manifesztálódsz. (Meg)váltóáram.
Egy ugrásnyira voltam tőled. (Beléd)zuhanok. (Otthon) vagyok?


Megjegyzés: A műről a Kritika rovatban elemzés, vélemény olvasható