Miértek
Minden találkozás sok miértet ébreszt,
Tanácstalan magam félve Téged kérdez.
Érvelek és küzdök, szám ezer szót fakad,
Hiszem, hogy ledöntöm huszonéves falad.
Majd becsukom szemem, hogy ne essen rosszul:
Míg válaszra várok, ajkad meg sem mozdul.
Kimerültem, nagyon.
S nem vágyom már többre:
Egyszer mosolyogjon végre a jöttömre…
Elcsüggedve állok, lehajtom a fejem.
Régi-új kudarcom mérgét visszanyelem.
(A miértek arzén-íze torkom marja.)
Menj hát! - kiáltok Rád. - Eredj csak utadra!
Elindulok lassan,
S látom, hogy sír a lány
A hideg fényt szóró tükör túloldalán…
2007. ápr. 25.