Madgar: Égi dal (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Égi dal

A szél fütyül a fák között,
Búsan játszik egy égi dalt.
Halkan felciripel egy kis tücsök,
Szomorúan kíséri az égi bajt.
Messze egy állat vonyít fel,
Fájdalmát üvölti az éjbe.
Furcsa előadók, furcsa ének,
Furcsa egy dal, furcsán teli fájdalommal.
Az élet zenészei.
Csendesen hallgatom az éj dalát!

Ezüstös fény vetül szobába,
Arcomat beragyogja.
Támaszkodok az ablakpárkányon.
Nyitott ablak, lengedező függöny
Kitárt szív, remegő vágy.
Fáradtan, nézek fel a sárga telt gömbre.
A hold messze, magasan, ég és hegy fölött áll.
Ezüsttel borítja be a tájat,
Fényt adva a zenészeknek a sötétben, s az életben.
Csendesen hallgatom az éj dalát!

De jaj! Ez nem valóság.
Nem az ő fénye, valaki másé,
Aki most messze jár.
De sugarai idáig érnek.
Felsóhajtok,
Jaj de messze is jár…
Fülembe hangos zsivajt, nevetést,
Boldog muzsikát hoz az éj.
Amott vígan mulatnak az emberek.
Csendesen hallgatom az éj dalát!

Hallgatag társam most suttog
S nem figyelek rá.
- Nem érdekel, mit mondasz magány!
Csak az én szemem látja,
Hogy a természet sír
A balga ember pedig mulat?
A saját végzetén ül tort! -
Az éj elnyeli hangomat.
Zenét játszik a természet, és az ember.
Csendesen hallgatom az éj dalát!

Fájdalmas dalra, nevetés a válasz
Hát ilyenek vagyunk mi.
Nem látjuk meg, ami a szemünk előtt van.
Csak én figyelek!
Sötétség gomolyog.
Fekete felhők takarják el az eget,
Holdat, s zenészeit.
Abbamarad a fájdalmas zene,
Hogy új vegye kezdetét.
Csendesen hallgatom az éj dalát!

Dübörgő, felvillanó fényével,
Villámaival büntető.
Eső cseppek koppannak hangosan, mindent elmosóan.
Az éj durvább nótára vált.
Halotti csendes, sötét a szoba,
S a világ.
Az ember pedig csak mulat.
Még most is hallom víg dalukat.
Pedig már nincs többé ég, és mosoly
Csak tűz és pokol!

Halkan kattan egy zár az ablakomon…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/53876