Társ!
Az ember annyi éven át
próbálja elérni a boldogságot.
Hol így, hol úgy kapaszkodik bele.
Keresi itt, keresi ott…
Az ember annyi éven át
próbálja elérni a boldogságot.
Hol így, hol úgy kapaszkodik bele.
Keresi itt, keresi ott,
pedig nyílván való, hogy mind végig,
az évek hosszú sora alatt
ott volt mellette.
Reggelente mellette kelt
és esténként vele
hajtotta álomra fejét.
Mit sem ér az ember élete,
ha ébredés és elalvás között,
csak hétköznapoknak éli meg az időt,
mit hitelbe kapott az Élet bankjától.
Egyszer visszaveszik azt
és kérdőre vonják, hogy:
Miért nem vette észre a boldogságát?
Miért nem élte az Életet?
Megpróbál majd mentegetőzni,
hogy így meg úgy, meg a csillagok is…
de még akkor se meri bevallani
magának, hogy vak volt.
Hogy csalfa vágyak hajszolása
közben, nem vette észre,
mi nyílván való. Hisz nincs semmi
az ég alatt, mely el lenne rejtve.
Csak fel kell fedezni,
meg kell érteni!
A világ túl sok, túl nagy
egy embernek; egy barát,
egy társ megőrzi hitelességünket!
A köztes idők ismét ünnepnapokká nőttek,
s hálálkodok azért, mit A NŐ tett!
Köszönöm!
Miskolc, 2006. december 6.