Alcar: A fűzfa 2. (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



A fűzfa 2.

Leültem egy lejtős domboldalra
a fűzfa alá, s felnéztem félve:
ezüst levelét lassan hullatja,
száműzi mind a sziszegő szélbe.

Álmosan áll csak, nem érzem árnyát,
fázik a fény is karjai között;
merre mentek a vidám madárkák?
Helyettük hó hullt a felhők fölött.

Hírt hozott a tél: nyár, hova mentél?!
Gyönge gyökér a földbe hiába
kapaszkodik és kérlel, vagy remél
tétován jövő tavaszra várva.

Dermedt dunnába fekszem a dombon,
a fagyott füvön hanyatt heverek:
a csalóka csendet meghallgatom:
hallgatom, és semmit sem kérdezek.

Szomorún szálltak szürke levelek,
rájuk dermedt a reggeli pára;
az ágai borzongva búcsút intenek:
szunnyadni térnek a tél szavára.

2006-11-14



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/49520