Fatyol: Napraforgó (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Napraforgó

Amikor a napraforgó is csak a Holdra néz,
s elmennek a fák az utak mellől,
fül helyett majd sikolyom
borítékolom …





    Amikor a napraforgó is csak a Holdra néz,
    s elmennek a fák az utak mellől,
    fül helyett majd sikolyom
    borítékolom…
    A sárga majd belesötétül az árnyba,
    az abszint gőze sem lepi el a provanci éjt.
    A bolond ki sokat ért, de egy napot se élt,
    s nem érhet egy dicsőült sem
    a lába nyomába.
    Akkor majd eladsz egy képedet!
    Átokkal sújtott mérhetetlen,
    az érthető szélén egyenlőként,
    kötéltáncosnak festve egyensúlyban
    festi eléd a végtelent…
    De védtelen. Nincs páncélja ellened,
    nincs ellenem, csak ereje, hite,
    reménye, hogy honnan…?
    Mind rejtelem.
    A napraforgók némán mosolyognak,
    s áttör az árnyakon a sárga,
    a Krumplievők lassan felegyenesednek,
    az Íriszek kopott asztaluk fölé szállt
    illatára.
    Csillagászok vizsgálják majd,
    mit rejt híres képe a Csillagos éj.
    De nem lelnek a titkok nyitjára sosem…
    Önarcképéből százszor pillant rád, hiába.
    Nem érthetik, mert csak ő tudja:
    Mit suttog az aranyló nap mögül a szél.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/47211