Elmúlt
Már nem
remeg a hangom
mikor Rólad beszélek…
Már nem
remeg a hangom
mikor Rólad beszélek
s nem rohannak meg emlékek
ha a fejem a párnámra hajtom
nem rémlenek fel az ölelések
melyeket Téged-váró hajnalon
üresen-volt karomba érleltek
a kérlelhetetlen éber percek
nem dühít már hogy miért nem
jutott egynél több alkalom
rá hogy kéz a kézben
rójuk a várost
(Te voltál az első.
A Nagy. Az Ő.
S most:
A többivel egyenlő…)