Képek…
Itt kis kezemmel játszol még,
S ajkamról elcsened a szavakat,
Egy vén faágra ültetsz fel,
Mint mosolygó, apró madarat.
Most fiatal ajkadra növök,
Mosolyod leszek, s gyönyörű álmod,
Néhány perc, és elszaladok,
S leszek parányi barátod.
Itt sírni készülök éppen,
S tudom, szemeidből vérzek én,
De hangod altatóan megsimogat,
S elszunnyadok tested finom kenyerén.
Most én vagyok a Te párnád,
S én altatlak Téged,
Most fényed vagyok, pislogó gyertyád,
S kezemre csöpög utolsó csepp véred.
Ennyi csak, ennyi és sok ezer még,
Pityergő, álmatag, lusta emlék,
Őrizlek, és óvlak, mint létet a nem lét,
Mint néma idő a csend végtelenjét…
ÉdesAnyámnak…