Neferkheperure: 5:35 (vers)
Megjelent:
Témakör: Somolygó



5:35

Jól belehúztunk az éjszakába.
Söröktől, s vágyaktól telve
Félig lehunyt szemmel
Bújtunk az ágyba…





Jól belehúztunk az éjszakába.
Söröktől, s vágyaktól telve
Félig lehunyt szemmel
Bújtunk az ágyba,
S egymás ölébe
Vággyal, szerelemmel.
Az álommanónak el is ment a kedve
Minden furfangtól.
Előttem egy angyal teste,
S a tiéd is egyben,
És egy éjszakára
Részesültem a kegyben,
Hogy a szerelem háza
Bérlője lettem.
Aztán a leselkedő álom
Eloltotta a lángokat,
Oltotta hajnalig,
S most sajnálom,
Hogy hiába csörgött az óra sokat,
Nyílott a szem, de alig:
Álommanó visszacsukta.
A döbbenetig fél órát adott:
Úristen, micsoda bukta!
Édes! Túlaludtuk a fél hatot…

S az angyal, kinek szeretni volt kedve,
Most úgy aludt, akár egy medve…

Var. 1.:
S a kedves, ki ajkamra tapadt, szeretve forrt oda,
Most csendben volt, aludt, akár egy mormota…

Var. 2.:
A drága, kit kifárasztott az unga-bunga
Most úgy aludt, akárcsak a bunda…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/26832