Sorok A Semmihez
Nyakkendős oszlopok vigyázban,
fénysugár csorog a földre, ziláltan
siklik át,
s szólítja a mintás utcát
az üres hétköznapiság.
Ma megint itt vagy,
s mint szárnyas illat,
befalazod erőtlen mindenünk,
hogy így legyünk
végre halottak,
termékei a végtelen mindennapoknak…