Neonlight: A fal (vers)
Megjelent:
Témakör: Szerelem



A fal

Egy kérész éltű nyári álom,
Mely repítette lelkem szitakötő szárnyon,
Lett a veszte lelkem fájdalmának,
S hírnöke illékony szerelem dalának.

Szerelmes lelkem, mint vizet a fák,
Úgy itta egy barna szempár minden kedves szavát.
Elbűvölve forgattak az érzelmektől terhes szavak,
Éjről-éjre omlottak le kettőnk közt az élet által emelt falak.

S mikor szívem bizonyságért emelte fel esdeklően szavát,
Hogy érezze nem hiába törte át a kétség számtalan falát.
A sápadt hold felhők mögül előtűnő fénye,
Egy hatalmas fal árnyékát rajzolta a koromfekete éjre.

Vágy, düh és kétségbeesés sokszorozta a falnak feszülő erőt,
Ám ebben a végső próbában a szerelem a végletekig hevült.
Felemésztette e végső harcban önnön magát,
Ahogy megpróbálta leküzdeni a démoni káprázat e sötét falát.

Ahogy a hajnal ébredő fénye rávetült a komor falra,
Megmutatta hány szerelmes szív vérzett már el alatta.
És bár összetört szerelmem csak egy a sok közt ki ott hever a porban.
De biztos vagyok benne nem utolsó a sorban.

Ahogy jő az éj hogy végleg kioltsa szerelmem lángját, még látom,
A lenyugvó nap fénye megcsillan az érkező bajnoki szablyákon.
Ám az én harcom itt véget ért, és kihunyt szerelem utolsó szikrája,
Melyet egy démoni dal igézete kísér a halálba.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/22713