Elfogadom mindazt, mit ad

Kortalan az ősi mámor,
ott lehetek úgyis bárhol,
emelkedőn, hosszú lejtőn,

pipacs szőtte tarka mezőn
szuszog a szél fent és alant,
fénypor siklik, tovább szaladt,

bár a múltam messze terelt
velem van a felhők felett
mind, ami volt, ami lehet,

univerzum miként tágul,
sorban állok, várok hátul
még apránként etet, itat,

elfogadom mindazt, mit ad.

2022. 03. 05.