Száz év

Lelkemnek inkubátora a héjam.
Meghasadó báb az éji lepkének.
Fekete halálon át hív majd ének.
Ragyogó útján vezet, a cél észak.

Énem, szívem, elmém, vár az újraegyesülés,
az odaát, hová nem jut el más, csak a kevés.
Véget ér a vajúdás, a szenvedés,
pallos lángjától lesz hamuvá a rút rettegés.