Friedrich: Fekete keményfedeles: Mesél a kávé (vers)
Megjelent:
Témakör: Néhány szóban



Fekete keményfedeles: Mesél a kávé

A templom tetejét figyelve,
Merengő képet mutattam.
Egy csésze fekete zárta magába,
mély gondolatok tengerét.
Társult mellé barátom,
Őt magánynak nevezném,
vagy mégsem..
Inkább lélek, lelkek mögött!
Vándor mint én és mindenkihez szól!
Nekem, Ő mutat utat,
millió szellem között.
Mert, üres bábok járják a tereket,
sietnek, az álmokat messze engedik.
Ha megállna az idő,
gondjaikat, akkor sem feledik.
Néztem gondtalan...
Gondolatok görbén gurultak messze.
Elengedtem barátom kezét, s
kortyoltam a feketét magamban nevetve.
Hát, csak nem áll meg a mutató,
csak szalad a világ, fogaskerék forog,
megannyi szellem lépked..
A távolban tűnik el, tovább. Tovább...
- Cukor nélkül?
Szólalt meg a pincér.
Ében haját a szél simogatta,
közben bámulta a csészém.
Kizökkentett egy pillanatra.
Szomorú az, ki mindent édesen szeret..
Csak ennyit mondtam.
"A kávét keserűn kaptam,
de a mosolyod édesíti meg. "
A fránya pillangók pedig,
repkedtek a zavart szóra.
Elillant az ében leány,
Én pedig bután bámultam vissza,
a Fekete Presszóra...



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/161003