Pekka: feledés útjára bocsátlak (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



feledés útjára bocsátlak

hallgatjuk a szélben morajló felszínt,
és az egyre halkuló dalunk végén
távolról a sötétség - felénk int.
valamit suttogott, s én nem felelek;
végtelen harmatot szitálva az ég
rám terül, hogy nyugalmat keressek,
hol az elengedés lassan oszlik szét
a reggel elringat, otthagy egyedül -
keser-édes minden, itt legbelül,

ahogy kitekintek az elmúló
semmibe - a sziklás szirtekre terül
hanga zöldje és a sok, kisimuló
ringatás öblében - a szenvedés
kialvatlan ráncaiba bújtatva
némán megkoptatta az üresedés
fáradt ágát. semlyéken csúsztatva
konokul percet lop, s lassan lepereg
az a néhány porszem, s a feslett fátylak,
árnyékába köd párát lehelek,
míg a feledés útjára bocsátlak,
azon az elhagyott, kopár szigeten,

lenge és elfoszló gyolcs ingemben.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160950