Pekka: Mosolyog a magány (vers)
Megjelent:
Témakör: Magány



Mosolyog a magány

- parafrázis, Frank: Téli úton c. versére

Hullott lombok a deres fák alatt
Egy nyárból itt hagyott darab csillan;
Emlékeimből mi még megmaradt,
Fagyott levélként a hóba tapadt.

Lábaim súlya, mint törött pecsét,
Álmaim alkonyi lenyomata
Visz tova - indulok mindig feléd,
És hallom a szél halkuló neszét.

Rongyolt utam a hófútta tanyán,
Kabátom vedlett pelyheket repít,
Kopott ujján mosolyog a magány
Álmodja százezer csókos talány.

Még hallom szívemben édes szavad,
Ajkamon csókod íze árkot mar,
Míg érintésed képzelet marad,
S tavasz sarjad egyszer a hó alatt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160916