Cselényi Péter: Világvég (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Világvég

Mert egyszer véget ér.
Az idő és a tér.
A minden belefér?
Nem tudom, nem tudom.

Hisz egyszer tovább nincs,
lehull a létbilincs,
elhamvad minden kincs.
Igaz-e, igaz-e?

Mind egyszer elillan,
nem hagyni hogy bírjam?
A semmi már itt van.
A semmi már itt van.

Világvég. Elhozza
emberöl ősbomba.
Dicstelen bűnkorba.
Ez a kor miénk-e?

Végre már térj észre.

Világvég-megteszi
vala- és mindenki.
Azt hiszi, jó neki.
Lehet, hogy tévedi?

Világvég. Okozza
mi földünk lakója.
Megy érte pokolra?
Menjen-e? Menjen-e?

A bomba felrobban.
És a tűz fellobban
E percben, épp mostan.
Szükség, hogy kimondjam!

Óceán kiárad,
elázza a házad,
elázza a vágyad.
Jól úszol? Hiába!

A Vírus megtámad.
A szíved, a májad,
a hited, a vágyad.
Már itt van. Érzed-e?

Az ember korcsosul,
semmiből nem okul,
legyilkol, de orvul.
Egyszer csak ki- s elmúl.

És nem lesz, nincsen új.

Világnak a vége
úgy mint a mesébe',
beköszönt estére.
S utána mi legyen?

Holnapi reggelen?

Vége a világnak,
a semmik nem fájnak,
de téged megírlak,
ne féljél, ez nem fáj.

Ne fuss! Megállj!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160853