Ősz az ablakom előtt
Őszbe karcolja magát a nyár,
Ablakom előtt időzve már.
Hullott leveleken nevet, s
Bolondít még most egy keveset.
Apró, kis kedves emlékként
Villan alakod levelenként.
Mosolyod formált gödröcskét.
Emlékezem, így esténként.
Szemeidben gyúltak csillagok,
Égen látom, amit nekem hagyott.
Szavaiddal már hideg szelek,
Érintenek most egy keveset.
Lassan jégvirágot bont már,
A táj. S nem is oly rég,
Még mellettünk ült a nyár,
Nem tudtuk, hogy elmúlt már.
Frank, 1998 - 2000 körül
(Anyám emlékére)