Cselényi Péter: A fajok himnusza (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



A fajok himnusza

Nos, én vagyok a faj szerte a kozmoszban.
Vagyok mindörökkön emitt és a ottan.
Vagyok ezek, azok, vagyok ilyen, olyan.

Ne nézzed, ne nézzed soha az arcomat.
Nézd pusztán a kezem, hogy miket alkotgat
s kérdezd meg lelkemet, hogy kivel harcolhat.

Tagjaim között a kozmikus mindenki,
legyen akár nulla, akár végtelennyi.
Mind hozzám tartozik. Ennek így kell lenni!

Meggyártok én mindent. Kozmoszt, vele istent.
A jót és a jobbat, a nemet, az igent,
a vant és a legyent, a vant és a nincsent.

Megtudom azt, hogy Mi? és Miért? és Hogyan?
és megcselekszem Azt, Azért és Olyan Módban.
Örüljetek neki és mondjátok: jól van.

Keresem-találom az ősi anyagot,
amelyből mindenség eredt és származott.
Belőle mindennek bőségesen adok.

A világegyetemet meg- és meghódítom,
az ösztönöm nem kell, hogy erre buzdítson.
Teljes univerzum nekem s értem. Bizony.

Eszem, gondolatom egyre csak növelem,
fejlődöm, fejlődöm és te is jössz velem.
Legyen az értelmünk örök és végtelen.

Erényem és hősöm örökre hirdetem
Bűnöm és bűnösöm szégyellem, kivetem,
de ő is az enyém, mit lehet tehetnem?

Mi mind vagyunk a faj univerzum szerte.,
mindnyájan az egymást meg- és megkeresse!
Ölelünk, puszilunk egymásra rálelve.

Barátságunk legyen összetörhetetlen
túl időn és téren kozmosz végtelenben.
Szavald el s énekeld az én ezen versem.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160788