Hallgatag a csend

Hallgatag a csend,
nagy titkokat rejt
mélyen idebent.
A sustorgó fák,
hogyha megtudnák,
mit is cipelek,
lombjuk hullatnák,
takarja avar
lépteim nyomát
végleg kegyesen.

Hallgatag a csend,
hallgassad velem!
Elnémul a szó,
már nem hallható.
Csak szíveddel tudsz
rám hangolódni.
Néma maradok,
de mint a vakok,
tovább osonok
majd nesztelenül.

Ott veszek levegőt,
ahol látok egy
tarka legelőt,
amely magába
vonz és átölel.
Ott is maradok,
hogyha akarod,
és te nem löksz el.