Erdossandor: Kuss (novella)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Kuss

Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől.
Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem a sajgón fájó emlékek hatására. A tengerpart fövenyére dobták az embercsempészek a kis hajóról egy ködös hajnalon.
- Takarodj és kussolj-mondták és utána köptek. Egész nap vonszolta magát az idegen földön, legyengülve az éhségtől és szomjúságtól. Estére már úgy kimerült, hogy zihálva hanyatt feküdt és majdnem megfulladt, mert rátört a hányinger. Bokrokkal sűrűn benőtt félmocsaras terület volt ahol feküdt. Egy közeli pocsolya vize csábította. Odakúszott és mohón ivott, majd hányt és újra ivott.
- Gyere, van ott valaki- hallatszott a bokrok közül egy mély férfihang.
- Hagyd a csodába, biztos egy részeg csöves- válaszolt valaki más.
Nemsokára két esőkabátot viselő férfi állt mellette. Az egyik belerúgott -állj fel te részeg disznó-mondta és még egyszer megrúgta. Kuss remegő térdekkel állt fel és lehajtotta a fejét.
- Nem vagyok részeg-mondta-csak rosszul vagyok.
- Kussolj-vágta arcon tenyéréllel a megtermettebb férfi. A neve is innen ered. Ő, Kuss nincs neve csak ez. Neki mindig kussolnia kelett. Kussolnia miután a két férfi magával vitte, és rabszolgaként dolgoztatták egy tanyán. Kussolnia, mikor a hatóság emberei lecsaptak rájuk és ő megint menekült.
Régen volt neve, de már nem is emlékszik rá. Viszont másra emlékszik pedig jobb lenne elfelejteni. Emlékszik rá, mikor ott feküdt családja porral kevert vérében fekve a földön, ahol született. Emlékszik, mikor a fegyveresek autója port keverve elhagyta falujának romjait.
A háború, és értelmetlen pusztítás elöl menekült el, de a pokol egy másik bugyrába esett. A sírok visszaintegetnek neki a távolból. Hazájában maradt a hite, amit megtagadott. Csak a fájdalom jött vele. Ami otthonában szent volt itt bűn, ami ott bűn volt itt szentség.
Elmorzsolt egy könnycseppet ráncok barázdálta arcán, és elindult a halpiac felé. Talán kap valami munkát és akkor ehet. Ehet egy kis szemetet, amit odadobnak neki.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160730