Csendesen
Cserepeket gyűjtök a Dunán,
mint tükörben, úgy kutatva
letűnt korok tört hatalmát
Hagymahéjként hámozom,
kanyargó ívükön számolom
lecsurgó tej, s bor porát
És...
érzem, mennyire
nem lakik bennem jó,
furcsa, most a múlttal
ezt könnyezem...
Látom, milyen tört az élethajó,
s mi van, azt köszönni kell, mert
egyszer elsuhan csendesen