Kórház felé
olykor csak várakozik az idő
sálját cibálja a szél észrevétlen
mert szemei egész mélyen
csönd neszében függnek
eltörött erőn
mentővel halad éppen
kitől ágam jő
s gyökerem értem
félteni nem úgy féltem
inkább szakad csak rám az erő
szemlélet ez sóhajon
várakozásban hallgatom
szíven hogy függ drót-halom
nem tudom mikor láthatom
édesapám beteg