Csomor Henriett: Utolsó gondolatodban (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Utolsó gondolatodban

Hiába telt el
negyvenegy év
halálod óta,
egyre csak azt
szeretném, hogy
itt legyél velem.
Leülnénk a fűzfa
lehajló ágai közé,
öledbe hajtanám
ősz fejemet.
Görcsös kezeddel
gyengéden átölelnél.
Egész életemben
sóvárogtam utánad.
Azt mondják, egy
gyerek hamar feled,
de én csak emlékezni
akartam reád,
a röpke tizenegy évre,
amikor gyengéden
ölelhettük egymást,
láthattam kedves arcodat,
amely örömtől sugárzott,
ha mentem hozzád.
Olyan szeretettel fogadtál,
hozzád bújtam, s
veled maradtam.
Nagyon nehezen
vettem tőled búcsút,
bánatosan csókoltam
homlokodnak mélyen
ülő barázdáit.
Könnyben úszó
két szemed
óvón és hosszan
kísért ki a kiskapuig.
Gyönyörű harmónia
volt köztünk.
Csendes, halk, szavaidat
ma is rajongva hallgatnám Nagyapám.
Számtalanszor eszembe jut
a hosszú évekig tartó betegséged,
amit szerényen, s türelemmel, viseltél el.
Most már tudom mennyire fájhatott a lábad.
Sokszor megkönnyezem szenvedéseidet.
Én akkor nem tudhattam, hogy
Te drága nagyapám állandó fájdalomban élsz.
Bocsájtsd ezt meg nekem, hogy
nem lehettem mindig veled.
Az utolsó tiszta gondolatodban
is engem féltettél.



2021. augusztus 27.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160541