Konstruált korszellem
Posztmodern korban hazugságkényszer
Igaz - csak szemét, hazug - az ékszer
Hulladékból ácsolt bölcsőnk az ára
Gyermeki könnyeink már őseink kára
Tisztítótűzben égjen a világ
Szemedben gerendát, de hajtod az imát
Lelkedben félhomály, önérzet mocsara
Csak fejeden hordott ábrándok kosara
Vágyod a tisztát, éled az újat
Keresve, szorongva gyűrnéd a múltat
Cirkuszban porondon forog a kerék:
Nézed az életed, neked ez elég
Beteges balgaság, sínylődő sorsod
Ártatlan tudattal tenyered mosod
Enervált egód így másoknak hibája
Mentenéd magad, de innen már hiába