Vadrózsát hoztam

Trianon előtt, hat hónappal születtél, a rólatok elnevezett tanyán, Vámospércs mellett. Egy régi, 1867-es térképen, még Izsó-tanyának van jelölve. Valamikor ez után lehetett a tiétek. Most is másé, de nekem mindig a Te szeretett Varga-tanyád marad, amit megmutattál, messze az útról, ahogy Újléta és Vámospércs között haladtunk. Ha egyszer lebontják, nekem akkor is megmarad. Ha ott laknék, megvenném...
Együtt soha sem mentünk oda. Ez így, a gyermekkorodhoz tartozó kincsesláda maradt. Halálod után, először jártam ott egyedül. Annak a tanyának a képe, az óriási, ívesen kirakott téglapincével, - mibe akár tíz elefánt is elférne - romos, de szép. Ott áll a fák között, porfútta nyírségi homoktalaj, réti talaj és barna erdőtalaj keverékeként.
Mikor öt éve, ismét, ekkor másod ízben ott voltam, - tartva egy haragos kutyától -, egy szál vadrózsatövet téptem ki a földből. Arra gondoltam közben, biztos láttad, - ha nem is ezt -, anyját, nagyanyját, ükapját.., hisz oly nagy bokor ez.
És itt örömmel szaladtál.
Nem a hosszú, halványsárga ház pince felőli oldalán, hanem délkeleti irányban, a kezdődő dombok tövénél nő, a ház sarkától néhány méterre.
Kertemben ültettem el, emlékül.
Ahogy a kapun befordulok, ott látom.

Születésed utáni 99. év, július 21. -én.