imreolaah: Felhőemlékezet (jegyzet)
Megjelent:
Témakör: Boldogság



Felhőemlékezet

Három, gyűrt szélű, sárguló lap került a kezembe. Mindig hever a táskámban valamilyen.
Egész nap a fejemben járt a múlt, s hessegettem vele a jövőt, hogy Rád gondolhassak. Rólad szeretnék írni. A Te kincseidről. Milyen sokat jelent még ma is nekem. Később szeretném átadni a gyermekeimnek, hogy tudjanak Rólad... Ne csak olyan legyen a jövő, mint ahogy most a felhőket tovafújja a szél, s percek múlva már nem is emlékezünk, milyen volt az ég...
Munka után, egy rétre kiültem, 2018-ban, július 20-án. Csend van, nincs hegedűszó, csak egy-két nesz, mi közül szeretett felhőidet nézem...
Emlékszem, hogy mesélted, gyerekkorodban kerested bennük a formát, s csodáltad Isten tervét, hogy nem esnek le, pedig mennyi vizet tárolnak magukban...
Nálad töltöttem az összes nyarat, összes őszt, tavaszt és telet. Esténként "melyeden" aludtam el, egész közelről hallva így minden dobbanást, lélegzetvételt, szelíd mesét, mit őseid nyomdokáról hoztál, és naponta újítva meséltél. Csak mondtam egy szót, melyiket meséld, s Te ebből az egy szóból kezdted. Szíveddel meséltél, könyvek nélküli sötétben, csak nekem.
És reggel, vagy kismacskát, vagy pici nyulat, apró csirkét, vagy éppen aktuális pelyhes kiskacsát hozott ölembe nagybátyám, mosolyogva, generációs hagyományként az ébreszteni kívánt gyerekhez. Ahogy ott voltak nyíló szemem előtt a paplanon, mindent csak csodáltam, és most, hogy leírom, megkönnyeztem. Most látom, milyen különleges nő voltál, hogy nem háborodtál fel ezen.
Kérdezték egyszer egy beszélgető csoportban, mi volt a legkedvesebb emlék az életemben.
S azonnal Ti jutottatok eszembe, az újlétai nyár. Ahogy nagybátyám egyetlen biciklijén hátul ültem, sokszor, még az unokatestvérem is. Ekkor valamelyikünk elől, a vázon ült. Visszafelé ugyanígy, csak akkor a zsákokon. Elhagytuk a falut.
Míg nagybátyám, a nyulaknak és baromfiknak füvet, “gazt” vágott két zsákjába, én csak álltam ott, s saját zsákomba gyűjtöttem hűvösebbet hozó alkonyat összes illatát, a mindennek tövét megvilágító Napot, s a vidéki csend gyönyörű voltát. Ezeket ma is őrzöm. Nekem ez volt a legkedvesebb ajándék... Más az egyiptomi piramisokról beszélt, vagy egy megmászott, magas hegyről, de nekem ez volt a legszebb.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160464