entizenharom: Mondom Barna (bohózat)
Megjelent:
Témakör: Abszurd



Mondom Barna

– Tájékoztatjuk, hogy ügyintézőnkkel történő beszélgetését rögzítjük és…
– Telehas ügyfélszolgálat, Vígh József. Szép napot, miben segíthetek?
– Jó napot kívánok! Mondom Barna vagyok, és egy kis technikai segítséget szeretnék kérni. A problémám az, hogy…
– Bocsánat, kérhetném a nevét még egyszer?
– Mondom…
– Hallgatom!
– Mondom Barna.
– Tessék? Nagyon recseg a vonal…
– Barna.
– Jó, azt értettem, de milyen Barna?
– Mondom…
– Rendben, mondja!
– Mondom Barna.
– A Barnát az előbb is értettem, de mi a családneve? Tudja, mint a viccben: Vezetékneve? Kábel… Bocsásson meg, ezt nem lehetett kihagyni!
– Csak így egyszerűen: Mondom...
– Mondhatja bonyolultan is! Látom, maga is szereti a viccet, biztos jó homorú ember. De ha azt akarja, hogy segítsek, be kell azonosítsam. Tehát a teljes neve?
– Mondom Barna. Nem tudom máshogy mondani.
– Jó, ha nem tudja, akkor nem tudok segíteni.
– De hát már mondtam!
– Nem mondta!
– De igen!
– Biztos, hogy nem!
– Maga agyilag zokni, vagy mi van?
– Kikérem magamnak, hogy dehonesztáljon! Filozófia doktorátusom van. Ezt a szupportot csak hobbiból csinálom, maga izé… Barna.
– Mondom Barna.
– Jó, én meg mondom, hogy már kezdek fáradni, reggel óta tolom…
– Így hívnak! Ez a nevem!
– Tudom… Barna! Már elmondta párszor… És még én vagyok agyilag zokni. Na jó, esetleg valami azonosító számot tud mondani?
– Negyvenhármas?
– Tessék?
– Negyvenhármas cipőt hordok. Mi a túrót akar?
– Atya ég semmit, csak egy azonosító számot!
– Milyen azonosító számot?
– Látja megint kezdi!
– Mit?
– A kötekedést.
– Ne haragudjon én csak megkérdeztem hogy…
– Remek! Se nevet nem tud, se azonosítót… Akkor most mit a vár? Hogy segítsek?
– Mondom…
– Tudom, Barna! Idáig már eljutottunk az előbb is. Hú de nehéz napom van! Az ilyenektől magas a cukrom meg a koleszterinem.
– Tessék?
Na, figyeljen! Kell egy háromszor hatjegyű Telehas azonosító, ami a szerződésén szerepel. Világos?
– Nem tudom fejből a számot, és nincs nálam a szerződés. De maga név alapján rám tud keresni. Szerintem kevés embert hívnak így…
– Gondolja?
– Igen.
– Megpróbálhatom, de akkor most végül is milyen névre keressek?
– Mondom Barna.
– Na kezdi megint! Drága jó uram! Több száz embert hívnak Barnának… Miért csinálja ezt velem? Megöl! Otthon három éhes szájat kell etetnem, nem beszélve az öreg és süket anyósomról.
– Ő is ott lakik maguknál?
– Ki, a Mama? Igen, sajnos…
– Részvétem.
– Köszönöm. Hol is tartottunk?
– A nevemnél.
– Tudja mit, hagyjuk. Nem számít!
– Nem?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert már kész vagyok. Iszonyúan hosszú ez a mai nap és még nincs vége. Egyébként néha tudni kell elengedni a dolgokat.
– Elengedte?
– El.
– Sunyiban? Akkor egészségedre!
– Kösz.
– Apropó, nem baj, hogy letegeztelek?
– Mi van a tegezzel?
– Semmi, csak azt kérdeztem nem baj, ha tegezlek?
– Ja, nem baj. Talán még libát is őriztünk együtt…
– Ha már így összemelegedtünk, segíthetnél! Miért nem jön meg a megerősítő sms a telefonomra?
– Hmm… Hadd gondolkozzam egy kicsit. Jó a megadott telefonszám?
– Szerintem igen.
– Tuti?
– Tuti.
– Nem vagy árnyékban?
– Árnyékban?!
– Igen, például egy fa árnyékában.
– Milyen fa?
– Az mindegy.
– Nem, nem vagyok. Egyébként mit számít?
– Ki tudja? Én csak segíteni próbálok. Akkor viszont meg kéne hogy jöjjön.
– Meg bizony.
– Nehéz ügy.
– Az.
– Próbáltad már újraküldetni?
– Próbáltam.
– És?
– Mit és?
– Sikerült?
– Nem sajnos…
– Hát kedves Barna, akkor van egy jó hírem és egy rossz a számodra. Melyikkel kezdjem?
– Kezdd a jóval!
– Szóval a jó hír, hogy megismerkedtünk és igazán tartalmasan elbeszélgettünk, miközben nekem többé-kevésbé sikerült megőriznem a hidegvéremet, és a józan eszemet, bár megsúgom, néha csak egy vékony hajszálon múlt.
– Jó, és mi a rossz hír?
– Az, hogy én most leteszem a telefont, és neked újra kell hívnod a műszaki segítséget.
– Nem értem. Ha újra felhívlak akkor már fogsz tudni nekem segíteni?
– Én hál’ istennek nem, mert lejárt a munkaidőm és elhúzok haza, de talán valamelyik balszerencsés kollégám igen!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160392