Friedrich: Fekete keményfedeles: Egy Éjjel meséje (vers)
Megjelent:
Témakör: Erotika



Fekete keményfedeles: Egy Éjjel meséje

Hátát, újjam simítja, bőröm, testét érinti,
Mint esőnek cseppje, olvad az ablaküvegen.
Úgy úszom át, lelkemmel, nyitott lelkeden..

Most, ne engedj el, szoríts, tekerd rám karjaid,
Forró ajkad égesd nyakamra, nem elég belőle!
Fekete leplű Éjszaka figyel, s mi nem bújkálunk előle.

Nem hallom a csended, karmaid húsomig tépáz,
Kócos hajad, szerte párnák közt, cérnagombolyag.
Tekinteted áldott, ragyogó szemek, megnyugvasztanak.

Egy perc nesztelenség, rabul ejt és kulcsra zár,
Mellemre hajtja élméje otthonát, magához láncol.
Szívdobbanás zajában ró magára fátyolt, az álomvilágból.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/160316