Ha megtehetném
Ha megtehetném...
A fényből szakítanék
és szőnék neked
egy világot
mit szíved
gyermekként álmodott.
A sorsnak fonala
talán az idő
mit maga sző
lehet durva pokróc
vagy selyemkendő
egy elillanó rózsaszín-felhő.
A néma köd ha tovaszáll
s felszárad minden bánat
szivárványból emelnék
mosolyodnak várat
az égből esőt csavarnék
szomjazó szádnak.
Hogy ne lásd többet
szürkének a zöledellő tájat
ne égesse hamis szó
elforduló hátad
az öszinte szeretet legyen
mit csak két szép szemed láthat.