A felszín alatt
Mint ha ezer év volna
beletömködve
mined elmulasztott percembe
mit egyedül éltem
és amiben egyedül haltam
Ebben az életnek nevezett
haldokló ketrecben.
Mint ha ezer tonna volna
összenyomkodva
egyetlen porszemben
mi szívemet
lassan,
de mélyen karistolja.
Pedig csak egyetlen egy
egyetlen egy szóra vágyakozik!
Miközben
egy sötét sarokban
titkon s magányosan
könnyekbe fulladva
összekuporodik...