Hajnal
Ádáz árny közeleg
A fák már nyögik a vad szelet
A felhők felett Isten nevet
Hangosan, mélyen, csak úgy remeg
Minden ami teremtetett
Közben vad fények tépik szét
A haragosra festett eget
Én az utat rovom, mint már annyiszor
De ki tudja a fergeteg dala meddig szól
Addig megbúvok valahol
Egyedül, holdvilágtalan
És szelíden szálló színes képek közé
Vacogom magam
Szivárványillat
Apró lábak motoznak a rögök között
A prestissimo lassan largová szelídül
S’ végül, csak metronóm marad
Monoton kopogása mossa el
Egyre fakuló álmomat
Várlak
Köröttem éltre kel a világ
Tudom, hogy eljössz
És előcsalod az út porát
Rám ragyogsz
Azután indulhatunk tovább
2021. 04. 11