Erdei kaland!
Mint felfordított szakajtók álltak a dombok,
mögöttük a nap felhők között bujdosott.
Egy pillanatra megállt a hegygerinc tetején,
aztán mintha legurúlt volna tüzes mezején.
Halk nótaszó szállt a zöld lombok fölött,
édes asszonyi hang, szerelmes nótát szövött.
Megpihent a tó partján, ásztatta szép labait,
figyelt, ne, hogy valaki lássa, egyedül van ott!..
Levette ruhályát, méllyebbre ment a vízben,
bársonyos hullámok, testét hűvösen ingerelte,
Kicsit odébb két őz őtet figyelte, mit keres egy
nő egyedül ebben a vad, nagy rengetegben?...
Fürdő után ledőlt az asszony a zöld pázsiton,
nem volt senki a láthatáron, elnyomta az álom.
Álmában át élt egy régóta végyott, vad szerelmet.
arra ébredt, egy kis nyúl nyalogatja a lábfejet.....
Ágoston Tibor