Idill Fenn a nagy égi csillagkaszálón a hold sápadt fényű öreg sarló, vágja a rendet a sötét mezőn az örök vándor, napfény pazarló. Az égen óriás kontinensek, a felhőföldek lassan elúsznak, s virágzik a tágas fenti réten milliója a csillag hunyornak.