Friedrich: Hetedik Levelem: Lélek és üresség (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Hetedik Levelem: Lélek és üresség

Bámultam Őt szobám ürességében,
ahogy meredt és ijedt tekintete,
ugyanúgy reám szegődött.
Ismertem valahonnét, láttam már,
de csak gondolatok száza járta át a fejemet,
Ami majd szét robbant.
Fakó fény borította el,
biztos valamiféle szellem gondoltam.
Én magam voltam!
Ki másnak is lehet oly vágyakozó tekintete,
hogy megismerje az ismeretlent?
Kinek borulhat-e félelemben szíve,
ha nem saját magamnak?
És kinek ismerhetem fel csendjét?
Amely megszólal a hangok helyett,
-Nem vagy egyedül.
Soha nem is voltam!
Félelemben tiport lelkemet bámultam,
önmagamban...
S, egy könnycseppben adtam választ,
Minden kérdésére...



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159973