Sorsom

Volt nekem mindenem,
aztán nem lett semmim sem.
Szerető férjem és otthonom.
Mi csupán csak a vágyam volt.
Boldog élet az illúzió,
mi az életemben jelen volt.

Hazug volt minden csók, bók, ölelés,
árnyként vett körbe a sötétség,
rám tekeredett akár egy kígyó,
minden álmomat összeroppantó.
Nevettem egy percre,
s boldog voltam fél másodpercre,
boldog, lélekből kacagó
s majd a szívem a hidegtől vacogott.

Úgy éreztem, ez csak egy film csupán,
egy Hollywoodi alkotás, ahol színész voltál,
s minden szálat mesterien húzgáltál.
S megállt a film, felkapcsolódtak a lámpák,
melynek a fénye vakítóan csillogott,
ott ért a tudat, én csak a játékszered voltam,
s a házasság nevében lubickoltam.

Nehéz az újrakezdés, a sok negatív emlék,
néhány kellemes élmény.
S most hontalanul kóvályogva élni,
mint egy szeretetre éhes koldus, újra bízni,
hogy talán még engem is fog valaki igazán szeretni.