Vilhelem Margareta: Aranyrögös versem (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Aranyrögös versem

S már szinte szégyellem, hogy verseim
még nem sorakoztak ünneplő ruhába,
tudományok útján sokat heverésztek
versek, mik könnyű forrásként keltek.

Sok olyan sor van, mi hiteles csábítás,
könnyekkel siratom, mint vándor éji dalát,
lehet, könnyeim csupa ezüst gyöngyök,
de hiányoznak róluk az aranyrögök.

Nem mesterkélt, de józan érzelem,
minden soraiban rejtőzik szerelem,
életem most is így hömpölyög tovább,
évszakokban számolom a hársfa illatát.

Mikor az utolsó fakó levél elhagyja a fát,
ráébredek, hogy hasztalan a hallgatás,
s keresztet vetek megállva egy hídon,
s könnyezni kezdek, magamat sajnálom.

Nyári éjeken, mikor csillaghullás volt,
kacagva számoltuk a fénylő csillagot,
mert hittünk is, nem is a bizonyság felett,
mégis ölelkeztünk a nagy hársfa mellett.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159882