entizenharom: Emma tánti (novella)
Megjelent:
Témakör: Paródia



Emma tánti

Emma tánti imádta a macskákat, volt is neki mindenféle kicsi, nagy, hosszú és rövid szőrű, minden színben, amit csak el lehet képzelni. Egy szép kertvárosi házban éldegélt kis nyugdíjából a nyolc macskájával. Minden nap már jó korán ott sündörögtek körülötte, amikor a reggelit porciózta. Pár éve egy nagy kóbor szürke kandúr csatlakozott a csapathoz, nem teketóriázott, hipp-hopp félrelökte a többit, hogy elsőnek férjen oda az etetőtálhoz. Nyolc vagy kilenc cica, már nem számít – hunyorgott Emma tánti, miközben rövidlátóan megigazgatta nagy dioptriás szemüvegét.
– George-nak foglak hívni a néhai férjem után, mert te is olyan erőszakos vagy! – nevetett miközben majd kiesett hófehér protézise.
George jól kijött a többi macskával, és egyre szelídebb lett –, egy idő után már azt is megengedte, hogy a tánti megsimogassa csillogó szürkésbarna bundáját. Így éldegéltek békességben szeretetben sok-sok éven keresztül.
Sajnos Emma tánti pár nappal ezelőtt hirtelen örök álomra szenderült, és mivel nem voltak gyermekei, és a bátyámék messze laknak, nekem kellett intéznem a ház eladásával járó procedúrát. Arra gondoltam, hogy a macskákat a helyi önkéntes állatmenhely gondjaira bízom, keressenek nekik új gazdikat. Ígérték, hogy még aznap elszállítják őket, kulcsot is adtam nekik a kerthez. Délután fél öt felé megcsörrent a mobiltelefonom.
– Halló, Dave Smith vagyok a Noé állatotthontól.
– Szép napot! – itt Steve Morelli beszél. Sikerült a macskákat elszállítani a kertből? Remélem a jó kulcsot adtam oda!
– Khm... Ööö... Tulajdonképpen igen, be tudtunk menni, és elszállítottuk őket. – Csak lenne itt egy kis probléma.
– Éspedig? Nem tudnak kilenc macskának gazdit szerezni?
– Nyolcnak tudunk, csak a kilencedikkel van baj – kacagott a telefonba jókedvűen Dave.
– Miért?
– Hát csak azért, mert az a nagy szürke igazából nem macska, hanem egy szelíd mosómedve!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159874