Felkel a Nap

De szép itt ez a táj
Felpezsdül az élet
A füvek meg a fák
Hajlanak a szélben

A füvek meg a fák
- Már nem is látok mást -
Az a gyönyörű táj
Talán nem látszik már

Nem láthatlak többé,
Te szép, gyönyörű éj
Nem lehetek, leszek
Védtelen, névtelen

Szabadnak kell lennem
Nekem szárnyalnom kell
És szabad is leszek
Nem ahogyan hittem...

Hihettem, álmodtam
Képzeltem, gondoltam
Terveztem... nem így, nem
Nem így terveztem

Éppen mikor semmivé lettem
Mikor elnyelte mindenemet
Amikor már nem láttam a fényt
És azt hittem nincs semmi remény

Jött egy kis halovány,
Hajnali fénysugár
Halkan hallgatózva
Gyengén kopogtatva

Begyűrődött az ablak rácsán
Lökte, taszította a redőnyt
Behívogatta többi társát
Mellettem a tömeg csak nőtt-nőtt

Nem értettem mi ez,
Miért jön be a fény?
A Nap miért kel fel?
Miért, nincs is itt lét?

Miért, ha nincs itt senki élő
Ki örülhetne a világnak?
Miért, ha nincs remény, és félő
Hogy talán már nem is lesz soha?

Miért kel fel a nap?
Miért járja az útját,
Mit megtesz naponta?
Kinek mutat példát?

Hogyhogy nem unja még
Napok ismétlését,
Élet szürkeségét,
Meg úgy az életét?

Jöttél volna egy perccel előbb!
Lehet, hogy megmentettél volna
Döntöttem volna kicsit később
Már késő bánat, ebgondolat

Most minek bánnék már meg mindent
Mint halottnak a csók, csak annyit
Holt léleknek megértés késett
Bárcsak korábban jön, egy kicsit