erdőjáró
gyöngyvirág csillagok takarója alatt
holdálom ringat avarból vetett ágyon
álmod büszke gerincű fák tövében pihen
a mindenség végtelen ösvényét járod
lopva araszol elő a hajnali táncos pára
ölelve emészt fel mint egy léha álom
csak a reggeli fény ítél kuszán feletted
a valóság pálcája kecses puha járom
fényágon kúszik elő éjből a reggel
átjárva minden holt követ s eleven létet
óceán kék égbolton felhő bandukol
kalap s bot jár alatta soha el nem téved
fáradtan elbújik fentről az öreg nap
elalszik a csicsergő dallamok sürgő hada
tajtékos lábad is megáll botladozva
míg pihen veled tart egy hűs patak dala
álmos gyöngyvirág csillagok takarója alatt
holdálom ringat avarból vetett ágyon
álmod békésen öreg fák tövében pihen
a mindenség végtelen ösvényét járod
Megjegyzés: Fiamnak Máténak