Új ruhában a világ
És most jön a csend,
elvonul a nyüzsgés,
pihenni tér a beteg világ,
az ajtót bezárja maga után.
Jön egy új, újabb felvonás,
ledobja köpenyét a szivárvány,
más színekben rajzolja az eget,
egy szebbet, elégedettebbet.
Ha majd virágozni látja a Földet,
visszarepül az eltévedt napsugár,
tűzhegyei éltetik a tájat,
szárnyra kelti a tiszta lelkeket.
Mert a beteg világ ez, - ez itt -
a vírus tisztítja meg, bűnös,
méreggel sózott hamvait,
elsöpri a szél heves haragja.
Forog a film, apró kockáiból,
tekerni nem lehet, - megy az idő -
reklám se kell, kibillene a lényeg,
sávot sem vált, magától lépked.
Aztán felsóhajt a felhő, - mind -
újra ránk hullajtja könnyeit,
zsebkendője felitatja az álló vizet,
új ruhát szab a világ magának.