Szuszogsz és az álom

Aztán lehajoltál
és felemeltél térdig
repülni hívtál
én kiszáradt torokkal
oxigénről álmodom.
A sosem voltál és a sosem leszel
közötti megállókból
titokban lesem a fényes ablakokat
mellbimbód és holdfény
ez most mind ezüst.

Dérlepte fák alatt buszok
nyögnek tegnapról maradt mérföldeket
a nélküled ködében ülő város köldökén
hangod verődik vissza a falakról
ez most mind arany.

Keserű kávé forr bennem
de nem düh nem gyalázat
a vágy falai közt lebzsel a szerelem
kulcslyukon át nézi fürdő vállaid
ajtókat rugdos engedj ki engedj be engedj!

Meleg takaróm vagy
olyan selyem lélegzettől karcos
éjszakába úszó barna szemekkel
szuszogsz és az álom
a hajadat kócolja össze hajnalig.

2020. január 14.

Hajnalnak...