etele: Nyugtalan természet (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Nyugtalan természet

A hegy nagysága mozog, meginog,
Felette a vihar vad és konok.
Villámok mennydőrgés súlya rajta,
Megnyílt ég viz könnyeit hullatja.

Sebesen zúg a folyó lefele,
Zajjal csörtet rombóló ereje.
Pusztítva váj utakat mélyebbre,
Nem jár a természetnek kedvére.

Félelem érződik, feltámadt szél,
Fák lombjait kopaszítja ezért.
Ahogy "fodrásznak" képzeli magát,
A táj szürrealísta képben áll.

Még dolgozik ereje teljében,
Ha lenyugszik, tán megtér békésen.
Várja már természet, hegy az erdő,
Mikor a jó idő megint el jő.

A természet nyugtalan öröklét,
Elhagyta fájdalmában reményét.
Szomorúan vár csendet, nyugalmat,
Ahogy küzd élet, látni minden nap.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159514